„Tetszettek volna…” – képek, emlékképek harminc év múltán

Az ováció és a felállva tapsolás

korát magunk mögött hagyva, a gyűléseken mindinkább a derültség uralta el a közönség sorait. Kádár János 1961 decemberében, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén, az áskálódó külső ellenségnek üzenve, sűrű nevetgélés közepette így tréfálkozott: „Aki nincs a Magyar Népköztársaság ellen, az vele van; aki nincs az MSZMP ellen, az vele van; és aki nincs a Népfront ellen, az vele van.” A kijelentés lassan jelszóvá érlelődött – „felülről” érlelték, „alul” érlelődött – pontosan úgy, ahogy az eredeti helyén, az Újszövetségben Jézus szájából elhangzott: „Aki nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni. Aki nincs ellenünk, az velünk van.” (Márk 9.40.) Alig egy év elteltével, az MSZMP VIII. kongresszusán, a pártkongresszus-rituálé záró – tréfálkozós – szakaszában Kádár, ahogy ez már szokásos, amolyan  kétfrontos magyarázkodásba csomagolva, vállalta is a jelszót, de el is határolódott tőle, végső soron mégis kiállt mellette: „Ez a megállapítás természetesen nem tudományos tézis, hanem egyszerűen politikai megállapítás, ha úgy tetszik, agitációs jelszó, amely emberek viszonyára, nem pedig világnézetére vonatkozik. Az ideológiában ez a jelszó használhatatlan. Az ideológiában nem lehet válogatni ellenséges vagy nem élesen ellenséges között… Arra gondoltunk, hogy fordítsuk meg ezt a jelszót (t. i.: „Aki nincs velünk, az ellenünk van”) hisz különösen ma nálunk az a helyzet, hogy aki nincs ellenünk, az tulajdonképpen a dolog lényegét tekintve velünk van.”

Évtizedek múltán a közélet helyzetbe hozott exegétái sem feledkeztek meg a sokat koptatott bibliai eredetű jelszóról. Elővették, leporolták, felidézték – kissé pontatlanul persze, de hát a politika nem a forráselemzés tudománya.