Búcsúzásképpen honlapunktól
egyik réges-régi jegyzetemet
helyesbítenem kell. Tudomásomra jutott – mert tudomásomra hozták – hogy 2012. júniusi képmellékletünk szerint a Hortobágyon is honos, ájtatos manóval kapcsolatban csak a fotó és a rovar latin neve (mantis religiosa) stimmel. Minden más többé-kevésbé téves.
A helyesbítést örömmel fogadtam, két okból is.
1. Ez az ájtatos manó – inkább csak érdekességként – nyolc évvel ezelőtt kapott helyet honlapunkon. Ezek szerint bele-bele néznek régebbi jegyzeteimbe is. Jó ezzel szembesülni.
Kiigazítva tévedéseimet: az imádkozó sáskának, továbbá táltos sáskának, buzgó manónak is mondott méretes rovar, jegyzetemtől eltérően, nem a sáskafélék, hanem – micsoda csalódás! – a csótányok rendjébe tartozik. Megtudtam továbbá, hogy a növényeket nem bántja, rovarokkal táplálkozik. Egyébként fantáziálásra serkentő lény, már puszta megjelenésével is. Ahogy sáska volta nem igaz, úgy az se, hogy „imádkozásra” hajlított mellső végtagjaival mindig Mekka felé fordul, ahogy azt arab földön tartják róla. Az is tévedés, hogy kaméleontermészetű: színét környezetéhez igazítva változtatgatja. Az viszont tudósi megfigyelésen alapuló tény, hogy a termetes nőstény a hozzá képest filigránnak mondható hímet párzásuk közben vagy rögtön utána felfalja. Imádja párját mondanám, csak hát ezzel megint a fantáziálás mezejére tévednék, amire manónk – úgy látszik – kínálja az alkalmakat. Summa summarum: az alább látható „sáskának” semmi köze – mint azt anno feltételeztem – a Zoltai Lajos tanulmányában (1911) leírt, pusztákat sújtó sáskajárásokhoz és a sáskajárás nyomán feltűnő hortobágyi sáskairtó pásztormadárhoz. Az viszont tény, hogy alább újra látható ájtatos manónk hortobágyi illetékességű. Valahol Nagyiván környékén kapta lencsevégre kitűnő munkatársunk, Landauer Attila. |