| Az új évezred első éveiben kezdtük kutatni az 1950-1953 között működtetett hortobágyi és nagykunsági kényszermunkatáborok és a táborba deportálások történetét. Házakhoz kopogtunk be, dokumentumokat gyűjtöttünk levéltárakban, családi hagyatékokban, és járni kezdtük a pusztákat is fényképezőgéppel, diktafonnal, jegyzettömbökkel. Mi maradt meg ezekből a táborokból fél évszázad múltán? Rekonstruálhatók-e valamiképpen – mára jórészt szétporladt – fizikai kereteik? S rekonstruálható-e (valamelyest legalább) a tábori kereteken belüli életvilág? Mire rétegződtek rá a táborok, amikor létrejöttek, és mi minden rétegződött rájuk a felszámolásuk utáni évtizedekben? Milyen nyomot hagyott maga után a táborvilág − mint a természet átalakításának kísérlete − a táj évezredekben-évtízezredekben mérhető történetében? Mit hagyott örökül, mint társadalomkísérlet korok-korszakok-generációk történetében, egyéni és családi életutak alakulásában? Mint traumának, mi a lenyomata a kollektív emlékezetben s az egyéni emlékezetekben? Hogyan ment/megy végbe feldolgozása? |
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
|
Ezekkel és ezekhez hasonló kérdésekkel szembesülve, túl kellett lépnünk a szokványos projektmunka keretein. Továbbra is a határsáv, a kitelepítés és a tizenkét pusztai tábor fokuszálta kutatásainkat. Érdeklődésünk ugyanakkor mindinkább a történeti örökség-kutatás és történeti örökségápolás tágabban értelmezhető témakörei felé fordult. Annak tudatában, hogy múltunk – örökségünk − jelenünket formálja, és jövőbeni lehetőségeinkre figyelmeztet. A szemléletbővülés volt a fő indítéka alapítvánnyá szerveződésünknek. Történeti mintát keresvén törekvéseinkhez, azt egy 100-150 évvel ezelőtt Európa szerte virulens intézményben: a társadalmi múzeumban (Soziales Museum, Museé Sociale) találtuk meg. Ennek az intézménynek a magyar változata is létrejött a 20. század első éveiben. A „múzeum” szó jelentése a társadalmi múzeumok esetében egyszerűen: tár-ismerettár, amelyhez sokféle szociális és művelődési tevékenység kapcsolódik. Ezt a múzeum-felfogást elfogadva és újra értelmezve, munkánkban kezdettől − alapítvánnyá válásunk (2004) óta különösképpen − fogva fő szempontokként igyekeztünk érvényesíteni
• a folyamatos terepmunkát,
a fiatalok bekapcsolását,
• az ismeretek, emlékezetek, értékrendek sokféleségének integrálását,
• az interaktivitást,
• és a megjelenés-megjelenítés változatosságát. |
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
|
Ezeknek a szempontoknak az együtthatása bizonyára közrejátszott abban, hogy tevékenységünk sokfelé ágazott el az évek során, s esetenként alapítvánnyá szerveződésünk előtti témákat is magához vonzott. Engedtünk − s a jövőben is engedni fogunk − a menetközben adódott/adódó gondolatok, megközelítések kísértésének, ha azok vonzó-választó érintkezésbe kerültek/kerülnek alapító okiratunkba foglalt céljainkkal.
|
