|
2014. január-április
A nehezen múló teli hónapokat főleg levéltárban, könyvtárban, iskolai irattárban, számítógép előtt, készülő könyvünkön dolgozva töltöttük. Nem igazán látványos helyek. Kétszer zökkentünk ki ebből: egy rövid interjú (MTV, Róna utca) és − Németh György tanár úr meghívására − egy előadás erejéig a budapesti Toldy Gimnáziumban. A Toldy lovagvárszerű épülete akár fotótéma is lehetett volna, csak hát a helyszínen vettük észre, hogy a gép nem működik. Előfordul az ilyesmi.
Sok időnket elvitt (és viszi még most is) küszködésünk a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézettel (NAKVI). Az intézmény „ötletpályázatán” nyertünk némi pénzt egy könnyen belátható módon hasznos dologra: három kiadványunk (600 példány) terjesztésére az egykori határövezet kisközségeiben. A „forrás” viszont egyre messzebbre kerül a hivatali ügyvitel útvesztőiben. Szomjazhat rá alapítványunk. Pedig a dolog elég egyszerű lenne: elmenni a pakkokkal a postára, föladni és elszámolni. Ennyi.
Egyelőre azt sem értjük, hogy mi ebben az ötlet?
Másik nyertes pályázatunk: a Történeti rétegek Tornya − Képzési Kutatási Központ (TRT−KKK-projekt) alapjául szolgáló valóságos ötletünket viszont egyszerűen ellopták. Ornitológiai alapismeretekkel vértezetten − hortobágyi módra.
De hogy ne rébuszokban beszéljek: nézzük mi is történt múlt év tavasza óta.
Akkoriban a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft (röviden: Nonprofit Kft), a Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) és a Halgazdaság körüli zavaros (a fáma szerint: a zavarosban halászástól sem mentes) ügyekkel szembesülve, nem kívánván alapítványunk jó hírét koptatni, továbbá a pályázatban munkatársként bevont partnereinkkel szemben érzett felelősségtől indíttatva, ideiglenesen felfüggesztettükrészvételünket a projektben. AHortobágyon szokásosan pár hónapos szavatosságú vezetőnek (akkor éppen dr. Szabó Csaba miniszteri biztos úrnak) ezt hivatalos levélben is megírtuk. Megírtuk neki azt is, hogy a torony hasznosítás koncepcióját illetően a copyright-ról nem mondunk le, és a helyzet rendeződése után az elvégzett munkarészek hasznosításában − egyúttal az eddigiek ellenértékében − továbbra is gondolkodunk. (Alapítványunk ui. nem az előlenyúlás, hanem az utófinanszírozás híve, végül is a munka társadalmában élünk − nem igaz?) Minderről részletesebben » ugyanitt.
És vártunk.
Eléggé sokáig, az idei év februárjáig, amikor is kisebb sajtókampányos nyüzsgés indult be a hortobágyi csárda és az időközben családias irányítás alatt összenőtt Nonprofit Kft-HNP környékén, államtitkár helyettesi asszisztenciával. Megtudtuk − no, nem a helyszínen (oda mi nem voltunk hivatalosak), hanem a kormányzati honlapról és egy két diadalmas sajtóközleményből, hogy Hortobágy ökoturisztikai fejlesztési projektje a KEHOP (hűha!) keretében „megaprojektként” új életre kelt, mint Anteus a szikes anyaföldből. S mi csak néztünk, s fülünkön áttűzött a nap:
•Micsoda is tulajdonképpen? A 2012-ben már nyertes program?
•Vagy annak maradéka? A nyertes pénzösszegnek (bocsánat: forrásnak) is a maradéka? Vagy annak előlenyúlások után újratöltött változata?
Szemezgetés? Ezzel-azzal még ki is egészítve? (Pl. pelenkázó az állatparkban.)
Csodálkozásunk akkor lett teljes, amikor Kun György telep − alapítványunkat és partnereinket elég közelről érintő − tornyának sorsáról értesültünk. A telepen főleg bontanak, de a víztorony marad. (Ugyanis arra legalább vázlatterv készült programunk alapján.) A szűkszavú MTI-hír szerint: „A Nonprofit Kft. további fejlesztései között szerepel a kungyörgyi telepen a régi víztorony felújítása, belsejében hét szinten a Hortobágy felszínfejlődését, egykori és jelenlegi élővilágát, valamint a pásztorkultúra kialakulását bemutató interaktív kiállítással.”
Ez ugyebár lopás, vagy, ahogy ma mondják: „lenyúlás”, a hatalmi villongásokban nem játszó partner kiszorítása. De ha ornitológus alapozottságú „játékosok” keverik a kártyát, talán magától értetődő. Végül is: a kakukk is így csinálja.
A pusztai madárvilág új − hortobágyi − fajtaváltozata:
a
LÉPEGETŐ KAKUKK
Hortobágy világában talán ismerik is?
2014. május
Nagy Katalin, a Lánchíd Rádió munkatársa május 7-én a rádió Kettesben c. műsora keretében negyven perces − a késő esti és a másnap hajnali adásban is megismételt − életút-interjút készített Báldy Bélával, alapítványunk kurátorával.
Az idén 85. évében járó Béla bátyánk felidézte emberpróbáló ifjúságát: serdülőkori besorozását a II. világháború végén, családjának kétszeri deportálását: előbb szülőhazájából, a csallóközi Somorjából, majd a baranyai Nagynyárádról Hortobágyra, a borzasi pusztai kényszermunkatáborba. Szólt a kiemelkedés, továbbtanulás és az eredményes − Kubában végződő − növénynemesítő pálya, fordulatokban ugyancsak gazdag kiteljesedéséről is. Tanulságos volt hallgatni, reméljük, a műsor megismétlésére újra sort kerítenek majd a szerkesztők.
A » Helyi Emlékezet Projekt keretei között kiadott megyei füzeteink terjesztése a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI) igazgatójának rugalmas hozzáállása folytán szerencsés fordulatot vett. Ennek eredményeképpen kiállításainkhoz is kapcsolódó » megyei kiadványainkból 412 darabot sikerült postán eljuttatnunk Bács-Kiskun, Baranya és Vas megye 182 önkormányzatához és 184 iskolájához. Jelentős előrelépés ez tevékenységünk egyik súlyponti területén: a valamikori határsáv megyéiben.
Postázás előtt kiadványaink
A másikon: Hortobágyon a helyzet változatlan maradt. Az számunkra − másképpen ugyan, mint elődeink számára − de mégiscsak zárt terület: kizáró erőtér maradt.
Úgyhogy ott, sajnos, továbbra is lásd » TRT Füstbe ment terv.
2014. június
Június 21: alapítványunk kurátora: Báldy Béla „Mi továbbra is emlékezünk” c. írásával idézte fel 1950.június 23.-át, a hortobágyi kitelepítések első nagy akcióját. Nem véletlen − írja mához szóló tanulságokat tartalmazó cikkében − „hogy a kulákság, a gazdák elitje ellen indították a legagresszívebb támadást. Ők voltak a példa arra, hogy szorgalmas munkával miként lehet felemelkedni, tenyészállatokat nevelni. Igaz tudással és több munkával, azonos területről, még gyengébb talajokon is a kertkultúrával magasabb hozzáadott értéket előállítani. Ráadásul ezek a munkák csak tisztességes és becsületes hozzáállást és végrehajtást követelnek. Magához a végrehajtáshoz nem szükséges magasabb iskolai végzettség. Sajnos e téren közel sem használjuk ki az adottságainkban rejlő lehetőségeket.”
Június 27.: Az Őrségből Kitelepítettek Emléknapja Kerkáskápolnán. Az önkormányzat meghívására alapítványunk részt vett a község egész napos rendezvényén. Délelőtt az Őrségi Kitelepítéseket Kutató Egyesület képviseletében Róka Zsuzsa, alapítványunk nevében Saád József tartott előadást a volt iskolaépületben.
Keserű József, polgármester megnyitja az emlékülést.
Emlékműavatás. V. Németh Zsolt, államtitkár.
Kitelepítettek és hozzátartozóik csoportja
Délután V. Németh Zsolt államtitkár, országgyűlési képviselő és Keserű József polgármester felavatta a Kitelepítettek Emlékművét. Az ünnepi eseménysort a felújított közösségi ház átadása zárta. A mára 80 lelkes közösséggé fogyott kisközség emlékezik, formálja arculatát, szervezi mindennapjait.
Több mint fél éve jártunk az Őrségben, meghívásunkat terepmunkával is igyekeztünk összekapcsolni. 26-án Szombathelyen a megyei közgyűlés elnökénél, Kovács Ferencnél tájékozódtunk alapítványi lehetőségeink felől, innen a megyei levéltárat is útba ejtve, Rábagyarmatra mentünk Dolgosné Siklér Mária, lászlómajori kitelepítetthez. Másnap Kerkáskápolnára menet megnéztük az Őrségi Kitelepítéseket Kutató Egyesület szalafői kiállítását, hazafelé jövet Bajánsenyére látogattunk, ahol Györke Gyuláné végig vezetett bennünket újabb kiállításán. Ezúttal is megkapóan gazdag községtörténeti anyaggal szembesültünk. Saját kis kiállításunkkal együtt, három állandó bemutató hely várja a látogatókat Bajánsenyén. Kerka völgy igazgatási és szellemi központjában regionális jelentőségű történeti emlékpont formálódik. Őrséget elhagyva, Körmenden Vargáné Kametler Évához látogattunk, aki Vasszentmihályról Elepre kitelepített családja történetét osztotta meg velünk.
Füzeteink eljuttatása három megye határ menti községeibe és városaiba (iskolákba és önkormányzatokhoz) megérte a fáradtságot: Vasból és Baranyából is érkeztek visszajelzések június folyamán. A valamikori határsávban jelen vagyunk. Hortobágyon viszont − lásd a 2014. január-áprilisi aktuálist − továbbra sem mutatkozik elmozdulás. Ott − múlt idők szellemében − „nem profil” a táj társadalomtörténete és benne a deportálás. Mit tehetnénk? Kivárunk.
Bajánsenye.
Györke Gyuláné helytörténeti kiállítását ismerteti.
|
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
|
2014. augusztus
Emléknapok, terepmunka, konferencia − a hónap közepétől alapítványi tevékenységünk is megélénkült.
Kócsújfalu, augusztus 16.
Tiszafüred önkormányzata az idén is − a 13. alkalommal − emlékezésre hívta a hortobágyi „telepeseket”, utódaikat és a környék lakosságát. Alapítványunk képviseletében részt vettünk az emléknapon, majd Balla József, egykori ÁG-alkalmazott kíséretében bejártuk a hat évtizeddel ezelőtti múlt néhány emlékhelyét.
Emlékezés a 2014 tavaszán elhunyt kócsi rabra: Takács Jánosra, aki a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének alapító elnöke volt.
Feketerét: a helyreállított Górés tanyasi iskola. Az egykori tanyaközpontban madármentő és rehabilitációs központ működik.
Eger, Eszterházy Károly Főiskola augusztus 28-30.
Vidéki élet − vidéki társadalom. A Hajnal István Kör 2014. évi konferenciája. A konferencián a hortobágyi táborokba deportált családok rekonstruálhatóságának forrásairól (Nagy Mária, 28-án) és − TRT-projektünkhöz kapcsolódóan − Hortobágy történeti arculatváltásairól (Saád József, 29-én) tartottunk referátumokat.
Mórahalom, augusztus 30.
Alapítványunk képviseletében részt vettünk a tiszaszentimrei és dél-alföldi kitelepítettek hagyományos összejövetelén. A Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete emlékidéző rendezvényének megtartását évről-évre Mórahalom Városi Önkormányzatának fogadókészsége teszi lehetővé
2014. szeptember − december
Az év első hónapjaihoz hasonlóan, alapítványi tevékenységünk az utolsó négy hónapban is főleg zárt terekbe összpontosult. A jövőre nézve biztatóan kibővült kapcsolatainkat ezzel együtt is igyekeztünk életben tartani. Újabb kiadványunk az előre láthatónál több időnket vett igénybe, de végre elkészült, jövő év elején, honlapunkon keresztül, utánvétellel megrendelhető lesz.
…Két és fél ezer család, több mint félezer településből, tizenként pusztai telepen összezsúfolva. A századközép vidéki magyar társadalmának szegmense, amelyben a bevagonírozás előtti és szabadulás utáni családtörténetek generációról-generációra követhetők, s ez a „nyomkövetés” perspektívákat nyit a mögöttünk hagyott társadalmi átrendeződések egészének értelmezésére is. Könyvünkkel − az eltérő értelmezések iránt is nyitottan − egyfelől erre teszünk kísérletet. Másfelől a nyomtatott forma feszes keretei alkalmat adnak arra, hogy felhalmozott és halmozódó ismereteinket, digitális adattárba foglalásuk előtt, illetve azzal párhuzamosan, szelektáljuk és rendezzük. …
Részlet az előszóból |
