Az évek során alapítványunk társadalmi múzeum-koncepciójának megvalósítására két programot dolgoztunk ki: a Helyi Emlékezet Projektet (HEP) és egy interaktív képzési-kutatási központtal (KKK) összekapcsolhatónak elgondolt kiállítást: a Történeti Rétegek Tornyát (TRT). A Helyi Emlékezet Projektben partnereinkkel együttműködve, lépegetünk előre. Torony-tervezetünk (TRT-KKK) viszont − jóllehet sokáig a HEP-nél biztatóbbnak tűnt − megfenekleni látszik. Ennek a mélypontra kerülésnek fontosabb dokumentumokban követhető folyamatát − már csak a „tornyunkon” túlmutató tanulságok miatt is − érdemes röviden összefoglalni.

A TRT-KKK Kungyörgy-telepre elgondolt koncepcióját − ötlet és látvány szintjén felvázolva − 2011 tavaszán vittük fel honlapunkra. Igaz: nem légből kapott ötletként. Több éves Hortobágy-járás előzte meg az ötletet, ismertük a terepet. Ezúttal is a helyszínen latolgattuk a megvalósíthatóság esélyeit a területen illetékes Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft munkatársával. Egyetértettünk abban, hogy torony-elgondolásunk csak úgy mozdulhat el az ötlet szintjéről, ha beilleszthető lesz valamikor a meglehetősen lepusztult Kungyörgy és környéke hasznosítási koncepciójába s azon túl, a Hortobágyi Nemzeti Park egészének fejlesztési programjába.

Nem kellett sokat várnunk erre a lehetőségre: a KFT a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságával és a Hortobágyi Halgazdaság Zrt-vel együtt − konzorciumvezetőként − Hortobágy „komplex ökoturisztikai fejlesztését” célzó pályázat kidolgozásába kezdett az Új Széchenyi Terv keretében. Megbiztattak: dolgozzunk a kiállításon, a torony kiállítótereiben és a kapcsolódó létesítményekben kialakítható képzési-kutatási bázison. Dolgoztunk. Tervező szakmérnök igazodott munkánkhoz, s mi is igyekeztünk igazodni az ő műszaki elgondolásaihoz. Nemzetközileg ismert látványtervezőkkel egyeztettük koncepciónkat, a megvalósíthatósághoz nélkülözhetetlen szakterületekkel, szakemberekkel és intézményekkel (főiskola, világítástechnikus, informatikusok, filmesek) vettük fel a kapcsolatot.

Projektünk megvalósíthatóságát illetően bizakodtunk, de nem voltak illúzióink. Elég régóta jártuk Hortobágyot ahhoz, hogy tudjuk: a mi „rétegelt” társadalomtörténeti bemutatótereink, a hozzájuk kapcsolódó digitalizált ismeretanyag és a rá épülő pusztai képzési-kutatási bázis meglehetősen profilidegen a tradicionálisan természetvédelmi orientáltságú hortobágyi intézmények és szakembereik köreiben. Tisztában voltunk azzal, hogy ha nyertes lesz is a pályázat, a mi projektünk abban csak akkor lesz eredményes, ha már a pályázatírás időszakában is, legalább annyi energiát fektetünk be a működtetés feltételeinek kialakításába, mint magába a pályázatírásba. Sok-sok apró lépés révén: kapcsolatépítéssel, a felhasználók lehetséges köreinek szervezésével, évek alatt talán elérhető, hogy új tématerületek bekapcsolásával, kissé hozzájáruljunk Hortobágy meglehetősen anakronisztikusnak megmaradt idegenforgalmi kínálatának felfrissüléséhez.

2012 novemberében értesítést kaptunk: a pályázat nyert. Nem is keveset: a komplex program elszámolható költsége: 2. 149 040 000 Ft.,  az igényelt támogatás: 1 998 890 000 Ft. Ebből Kungyörgy − mint emlékparkká alakítandó terület − nettó 263 000 000 Ft-tal részesült. A pályázatban az emlékpark két súlypontja az átépítendő víztorony és s közeli magtár. A torony és a hozzá kapcsolt létesítmények (Telepes Könyvtár és Oktatóház) vázlatosan tartalmazza alapítványunk TRT-KKK koncepcióját. A magtárról annyit tudtunk meg, hogy az − ehhez képest „kontraszt elemként” − „ember és természet fenntartható kapcsolatát” lesz hivatva „szimbolizálni.” Természettudomány-természetvédelem − társadalomtörténet-tájtörténet összekapcsolása jó gondolat, örültünk neki. Készek voltunk az elgondolt kapcsolatot az emlékpark működtethetőségének jegyében operacionalizálni. Úgy gondoltuk, hogy erre indításként a két témakört összehangoló − esetleg helyszínbejárással egybekötött − konferencia kitűnő alkalom lehetne. Megszervezése érdekében tettünk is puhatolózó lépéseket. Óvatosan persze, mert ehhez előbb azt kellett volna megtudnunk, hogy pontosabban mi is az a „kontraszt elem” ott a közelben, s mit is fog majd „szimbolizálni” tulajdonképpen.

Nem tudtuk meg. A nyertes pályázatokat követő szokványos lépésekről sem tudtunk meg semmi közelebbit. Közben a pályázatban előirányzott „cselekvési ütemtervből” az egész program, s benne mi is, kezdtünk kicsúszni. Amit megtudnunk: a területen menesztésekkel egybekötött, radikális szervezeti változások történtek, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft irányítására a dr. Szabó Csaba, miniszteri biztost nevezték ki. Teltek a hónapok, március vége felé, úgy láttuk, hogy részünkről ez így nem megy. Erről − az előzményeket is összefoglalva − a Kft élére kinevezett miniszteri biztost, álláspontját kérve, levélben értesítettük.

Válasz − a kis szervezetek és nagy szervezetek közötti kommunikáció − keleties hagyományait követve, nem érkezett. Kénytelenek voltunk megismételni kérésünket, ezúttal sürgetőbb hangnemben. Nemsokára válaszlevél érkezett.
Egy-két kérdés ugyanakkor továbbra is nyitva maradt. Mindenekelőtt az, hogy mi kerül majd Kungyörgy emlékparkjába, ha majd a pályázat menete felgyorsul? Így részünkről újabb levél ment.

Megismételjük tehát: a nyertes pályázatba foglalt programunk megvalósítási lehetőségeit továbbra is keressük, bízunk benne, másfél évnyi munkánk előbb-utóbb hasznosulni fog.  Ennek érdekében korrekt és eredményes partneri kapcsolatokra − akár a helyzetét rendező Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft-vel is −továbbra is készen állunk.

Addig viszont kénytelenek vagyunk kissé távolabbról nézegetni Kungyörgy puszták fölé magasodó tornyát.