Mindenki roppant örült, amikor megszülettem és egészen rózsaszínű voltam, mint egy kövér barack az élet fájáról, amikor a dajkám kirohant velem a nagy udvarra és felmutatott, mint a dauphint volt szokás Versaillesban vagy mint a kis malacot falun karácsonykor és drága öreg Podmaniczky Frigyes épp akkor jött arra Liszt Ferenccel, aki megpaskolt és megszagolt s azt mondta: „Ejnye be jó szaga van!” A leányok rögtön szaladtak a friss pelenkáért, miközben réveteg kék tekintetem a Liszt fehér sörényén pihent s gondoltam: zenész leszek, mint ő! Éveken át a zeneakadémiában a legfinomabb harmoniákban nevekedtem és a kegyes tanítórendi iskolába is én voltam a legjobb énekes őszi délutánokon, mikor az egész osztály mélán bőgött, mint a fia-borjú. Szomory Dezső