Mihályhalma − Borzas − Szelencés
Kiindulási pontunk: a mihályhalmai kényszermunka-tábor megmaradt épületei.

Emlékkő az egykori telep előtt, az út túloldalán, a borzasi puszta szélén (A képen: Báldy Béla.)


A „százas” istálló (szépen rendbe hozva) és a magtár.





Borzas-puszta belseje felé menet.


A kurgán tetejéről borús időben is jól belátható a puszta.



− Ha innen körbetekintünk, Nyugat felé előttünk Borzas-puszta, Észak-Nyugatra Zám, Észak-Keletre pedig Pentezug. Valójában a három puszta sarkában vagyunk. Ezeket a déli pusztákat szeretné a Nemzeti Park a fátlan Hortobágyként megőrizni. (Aradi Csaba)


Visszatérőben Borzasról, a Szelencés szélén. A sötétedés ellenére is kivehető a hortobágyi puszták egyik ékessége: a veresnadrág-csenkesz. Errefelé különösen dúsan fordul elő.

Hortobágy

− Itt volt a pásztorok felfogadása Szent György napján. A pásztornak fel kellett állni ide a maga kis szekerével, alatta ott kellett lenni a pulinak. Mindenképpen a szűrében volt, pásztor kinézetűnek kellett lennie. És akkor szemben álltak vele civis polgárok, a csárdás és a csendőr, aki hatóságként voltak ott. Hiába ismerték már, megkérdezték tőle, hogy kicsoda. Például Hamar Gyurka vagyok, ennyi és ennyi ideje itt vagyok pásztor, ennyi fődem van, ennyi állatom van, tehát mindent el kellett mondani… Meghallgatták, s akkor mondták neki, ha megfelelt, hogy: „Hajja, foghatja a szűrét és beakaszthatja.” Ez az jelentette, hogy felfogadták. (Galánfi András)

Pásztormúzeum.

Zám – Halasfenék

Zám-puszta. Évszázadokkal ezelőtt monostor és kis település volt ezen a háton, az Árkus csatorna közelében. Maradványait Zoltai Lajos tárta fel a múlt század elején. Köveinek egy része ma Nagyiván öreg épületeiben és templomának falaiban vannak.

Sziki növényzet: bárányparéj (a pásztorok sziki barkának is nevezik), sóvirág, kamilla, bürök…

− Ha itt egy kicsit errébb jövünk… kis, pozsgás, húsos növényt találunk, ami tengerparton él nagy tömegben. De itt is végig az út mentén, több helyen előfordul: a sziksófű. Ha megrágcsálja az ember, akkor érezni, hogy sós. (Aradi Csaba)

Halasfenék

− Arrafelé a végét úgy nevezik, hogy Halasfarka...

− Az, hogy itt most víz van, és így néz ki a terület, az egy élőhely-rehabilitáció eredménye. Vizet vezettünk ide az Árkus-érből és a Nyugati főcsatornából. A halastavi lecsapoló csatornából hozzuk most ide a vizet, ami a csécs-mocsári lecsapolót és a Nyugati főcsatorna végét köti össze. A Halasról tudjuk, hogy viszonylag mély vizű, állandó mocsár volt. Valaha nem is mocsár, hiszen látszik az alakjáról is, hogy vízfolyás volt. Egy ér volt itt a Hortobágyon. Szakemberek bebizonyították, hogy itt a Hernád folyt valamikor.

− Van egy jellegzetes élőhely-típusa a Hortobágynak, ami valójában, sajnos, szinte teljesen eltűnt. Ez a típus a legelőtó. Az a szikes tó, aminek a szélére lejár a jószág, és itt iszik a tó szélén. Ugyanakkor fenntart egy kopáros tópartot. Ezt itt mesterségesen alakítottuk ki, hogy egyáltalán legyen ilyen. De hát jobb lenne, ha a jószág, ami most ott a villanypásztoron belül van, gyakrabban járna ide le a víz szélére, szélesítené ezt a küzdelmi zónát, ami a szárazpuszta és a víz között megfigyelhető. (Aradi Csaba)

− Kevés a marha. De valamikor úgy volt − még Cinege János bácsi emlegette − hogy augusztus 20-a után felszabadult a Hortobágy. Mindenhova szabad volt menni legeltetni, csak a másik állására nem szabad volt menni. Az állás a kút körüli, itató melletti pihenőhely. Egyébként mindenki oda mehetett legeltetni, ahova akart. Ennek nem emberbaráti oka volt, hanem az, hogy ősszel tarra rágatták a Hortobágyot. Mostanában már fel kell gyújtani a Hortobágyot, hogy tavaszra szűzi tisztaságában megújulva adja a mezőt. Akkor meg lejáratták a laposokat is, ha száraz ősz volt. A gyep vertikálisan mozog. Ha jó idő volt, volt elég csapadék, akkor a felső földeken volt a mező. Ha meg szárazság volt, akkor meg a rétbe kellett lemenni, mert ott volt csak mező. Mindenkinek megvolt a maga területe. Ahogy a Szálkánál (Szálkahalom) jövünk kifelé Debrecenből, van ott egy árok, az volt a debreceni hasítás. Attól kifele Hortobágy fele már Debrecen városé volt, emerre meg a Balmazújvárosé meg a Nagyhegyesé. De augusztustól, mikor felszabadult a legelő, akkor át lehetett járni a másik területére. Egyébként nagyon szigorúan vették, ha elment a jószág. (Perge Lajos)

Kis-Jusztus

Kis-Jusztus. Istállók az egykori kócsi táborrendszer egyik telepén.

Rálátás Meggyes-lapos tavára, a kis-jusztusi marhaistállók melletti szélkilátóról.

− Megpróbáljuk azt a mozaikszerkezetet helyreállítani, ami jellemző volt erre a vidékre. Néhány területen pedig olyan ellenőrző-monitorozó helyeket alakítunk ki, például karámmal körülvéve, hogy ne legeljen a jószág. Nézzük meg, hogy milyen, ha nincs legelőhatás a területen, s milyen, ha lelegeli a jószág. Hogyan alakul az egyik helyen a biológiai változatosság, hogyan alakul a másik helyen. (Aradi Csaba)Rálátás Meggyes-lapos tavára, a kis-jusztusi marhaistállók melletti szélkilátóról.  

− Megpróbáljuk azt a mozaikszerkezetet helyreállítani, ami jellemző volt erre a vidékre. Néhány területen pedig olyan ellenőrző-monitorozó helyeket alakítunk ki, például karámmal körülvéve, hogy ne legeljen a jószág. Nézzük meg, hogy milyen, ha nincs legelőhatás a területen, s milyen, ha lelegeli a jószág. Hogyan alakul az egyik helyen a biológiai változatosság, hogyan alakul a másik helyen. (Aradi Csaba)

Kékvércsék számára kihelyezett fészekodú a
Kis-Jusztus tanyához vezető bekötő út mentén.