... hogy Hortobágy pusztáin a természet több mint hét évtizede folyó önkorrekciós küzdelmébe végre a károkozó: az ember is beszáll. Tűzszerész honvédek nekiláttak a Nagydarvas fenék-Borzas puszta − Mihályhalma vonalától északra és délre húzódó 4000 hektáros bombázótér lőszer- és bombamentesítésének. Huszonkét évvel az után, hogy a szovjet haderő elhagyta az országot, s kilenc évvel az után, hogy a Magyar Honvédség átadta a területet a Hortobágyi Nemzeti Parknak. A berepülések rég megszűntek, a lövedékek maradtak. Földúton haladva a puszta végtelenjében, a tájba belemart betonúton baktatva a légi bázis irányító tornya felé, eltűnődhet a vándor, hogy egy-egy út menti mélyedés, szembetűnően sűrűbb és zöldebb növényzettel, vajon magától formálódott kör alakúvá, vagy bombatölcsér nyomát őrzi. Minek az öröksége, mit jelenít meg errefelé is ez a puszta? Ember és táj évezredes harmonikus együttélését-egymásra utaltságát, mint azt világörökségi titulusa hirdeti? Pár száz évvel, évezreddel korábban talán… A múlt évezred végén már inkább az ütközéseket.

A kunmadarasi reptérnek néptelen pusztára volt szüksége gyakorlataihoz. Az ötvenes éve eleji rabtáborok telepítésére is a néptelen puszta volt a legalkalmasabb. A borzasi táborlakók feje fölött 1950-51-ben vadászgépek („lökösök”) cikáztak. Egy eltévedt bomba egyszer a lajtos kocsit találta telibe – szerencséjükre. A tábort pár kilométerrel arrébb vitték, Mihályhalmára. Ott sem voltak biztonságban. Távolabb sem, a későbbiekben sem. A táborokat már régen felszámolták, amikor egy vadászgép a nagyiváni pusztán − 5-6 kilométerre a 33-as úttól − beleszállt a kócspusztai táborlakók egykori szállásába, a Piroska-tanyai juhhodályba. Az állatok behajtása után. Régen volt ez is, 1962-ben. A bombázók rég eltűntek, a hagyatékuk maradt. A bombázólőtér, ahol félre és fűre lépni nem ajánlatos. Nem annyira a növényritkaságok, inkább testi épségünk védelme érdekében. Időközben a természet maga korrigálta a kárt, amit a megerőszakolására tett kísérlet okozott. Az évtizedek során többé-kevésbé helyreállt a pusztai élővilág rendje. Ebbe most a hatóságok is besegítenek, remélhetőleg a táj szabad bejárhatóságát szem előtt tartva. Emellett esetleg üzleti szempontokat is, szokásosan. De hát végül is, a bombaüzlet még mindig jobb, mint bombák robbanása.

Légvédelmi bázisok? Berepülések célpontjai? Messziről nézve, akár kurgánnak is beillenének.

Szovjet laktanya a Mihályhalma felé menet, bokrok és fák takarásában.

S ha miként a királyfi Rózsikához, átküzdjük magunkat a csipkebokrok sűrűjén: feltárul a látvány…