Havi képmelléklet

Március•Azok a bálok…
Hová lettek azok a nem is oly régi bálok? Mindjárt itt a szomszédban: az OPERABÁL.

Az üveghegyen...	Már az előkészületek izgalma is… Milyen lesz az üveghegy? Mi lesz, ha olvadni kezd? Mi lesz az üveghegyen innen? S mi lehet rajta túl? Amikor majd felgördül a függöny, s Hamupipőke belépőjét követően kezdetét veszi varázs. Előbb csak a varázslatos előeszegetés: kevéske kapros fogas, leveles tésztában sütve, rákkal. Hozzája szarvasgombás libamájpástétom mangó chutney-val. És pácolt lazacrózsa − lazackaviárral, cukkini szőnyegen. Aztán, amikor a királyfi magáévá tette Rózsikát, jöhet az esküvői lakoma, s a VARÁZSLAT betölti a termet. Egy-két fellépés, elsuhanás még, s kezdődhet tánc.

túl...	és innen
De hát a varázslatnak kellékei is vannak, s azok előállítása nem megy egykönnyen a hókásás latyakban úszó placcon, szemben a jobb napokat látott Drechsler palota állványerdejével. Izzadtságos mozgolódás kora reggel óta. Előbb a lapátosoké a terep, aztán jöhetnek a bukszusok, a vörös szőnyeg, a technika s végül − mint csúcsdísz a karácsonyfán − a jégből metszett üveghegy, rajta a jégpalotával. S nemsokára, ahogy illik, alabárdos ajtónállók is mellé. Ők már élőben. Estefelé a szemközti oldal is megélénkül. Az állványdeszkák fedezékében nagy a sürgés-forgás. Az ellentábor is készülődik. Kenik a zsíros kenyereket, hangolnak-hangolódnak. Fel-felharsan a gépzene a zsarnokságról, mely ülte torát, a bunkócska gircses-görcsös ágáról s a Földről, mely sarkából fog kidőlni. Ez, úgy látszik, már a mellékutcába húzódott furgon őrállományának is sok, biztos, ami biztos, elő a kerítésekkel, jobb a békesség. Nincsen varázs kordon nélkül.
	Az Opera táján már forrósodik, egy utcával odébb, a Radnóti Színház előtt, viszont inkább fagyosnak mondható a hangulat. Szegény udvarhölgy-lánykák − az „öt szerencsés kiválasztott” − toporognak ottan, körmük hegyét fújogatván a fagyos szélben. Hintóra várva. Mit sem ér ilyenkor a műhermelin-top, a vékony báli cipőkről nem is beszélve. Messze Somogyból, a Hertelendy kastélyból kellene befutnia, − egyelőre a kamionnak, amely a hintót szállítja.
Az Operánál közben mindenféle torlódások. Méretes VIP-limuzin érkezik, legalább 12 méter hosszú. Fordulna a következő fuvarért, beszorul, keresztbe áll az úttesten, fara belóg a Dalszínház utcába. Hiába: a jövő tervezhetetlen. Ezek a Podmaniczkyék is, hogy elméretezték a főutcát. Autók tülkölése, harsogó gépzene, haevy metal, munkásgyászindulóval keverve. Fergeteges roki a túloldalon. Készenléti őrök készenlétben, fel-felpillantva az állványerdőre. Őrzik a tűzifát, nehogy úgy járjunk, mint két éve ugyanitt.
Az üveghegy környékén is meg-megszólal a harsona. Végre, a Nagymező utca felől bekocog a hintó is az udvarhölgyekkel, akik − ha hihetünk a báli előzetesnek −„igazi hercegkisasszonyoknak” érezhetik ma magukat az üveghegyen túli varázs forgatagában, nemsokára. Egyelőre még a kőoroszlánok környékén álldigálnak karéjban. Bevonulásukra várva. Sűrűsödik a harsonaszó, nem különben a bámészkodók, fotósok, mikrofonok, kamerák serege. Csöpög az üveghegy. Sorra érkeznek a vendégek: celebritates urbi és celebek: a Blikk címlapfotói élőben. Ma itt a varázslat küszöbén hölgyek és urak mindahányan. Jönnek, vonulnak. Érkezik a rutinos nyilatkozó, régi bálok emlékével az ántivilágból. Vannak, akik a relektorfény-vesszőfutást mellőzve, oldalról próbálkoznak, mások decensen megemelve az estélyi sleppjét, könnyedén veszik a negyedik lépcsőfokot is, jönnek a szőke hölgyek, ékszerként tündökölve a híresség oldalán, s a leharcolt feleségek − az „öregecskék” − is jönnek, kiöltözve erre az alkalomra. Jönnek, s belépnek az üveghegyen túli világba. Egy éjszakára legalább.

Sámlit! Aztán kamera fordul. 2008

Udvarhölgyek, bevetésre várva 2008

Arbiter elegantiae 2008.

Beérkeztünk. 2009.

Surányi András és Saád József fotói