Bél-kő néhány évtizede még a közeli cementgyárhoz szolgáltatta a nyersanyagot. Lassan két évtizede már, hogy az üzem leállt, a cementgyártást Bélapátfalván is felszámolták. A Bükk-fennsík nyugati peremén megbontott hegyoldal gyógyulását szórványos zöld foltok jelzik tavasszal. A csupasz sziklákat lassan birtokba veszi a természet. A termelés szolgálata rövid intermezzo volt a hegy emberi szükségletekkel összekapcsolódott életében. Egy évszázada sincs, hogy a környék lakói évente áldozatot mutattak be a hegy ormán. Aratás után, az Apostolok osztása napján, július 15-én, az új lisztből sütött első kenyeret, hálát adva termésért, felhelyezték a mészkőszikla tetejére. Tágabb perspektívában nézve, Bél-kő történetének nagy részében − a környező szent helyek vonzásközpontjaként − transzcendentális igények szolgálatában állt. A hegy tövében fakadt három forrás pogány áldozati hely volt. A források közelében 1232-ben II. Kilit, egri püspök monostort és templomot építtetett. Franciaországból áttelepített ciszterci szerzetesekkel megalapította a bélháromkúti apátságot. A Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt monostor temploma jeles búcsújáróhely volt a középkorban. A közeli  Kis Szoros Völgyben emelt kőhalom: a Paprakás a vallásháborúk korára, a menekülése közben megölt barátra emlékeztet, akivel a reformált Perényi Péter katonái végeztek. A török hódoltság multával Bél-kő újra éledt. Apátsága, monostora benépesült. A hegy felsőtárkányi oldalában 1720 táján remetelak és kápolna épült. Androvics Miklós, az egri szeminárium rektora 1750 körül néhány kilométernyire az apátságtól, a Kilit püspökről elnevezett, Egerre vezető völgyben kápolnát építtetett Szent Anna − Jézus nagyanyja − tiszteletére. A szerencsés szülésre és a helyes gyereknevelésre emlékeztető kápolnát.

Búcsú Gilitkán a múlt század elején.

A bükki falvak leginkább ezt a − Kilit után Gilitkának becézett − kis kápolnát érezték magukénak. Az Anna napi búcsú és körmenet (július 26-án) két évszázadon át, töretlenül vonzotta Bélapátfalva, Mónosbél, Szarvaskő, Mikófalva népét. Épségét vigyázták, javítását mesteremberek, környékének gondozását erdőkerülők vállalták. Közöttük Csuhány Antal, apátfalvai kőműves, mint azt az érsekséggel kötött szerződése bizonyítja. 1880 júniusában ő kapott megbízást a kápolna a külső-belső felújítási munkálatainak elvégésére.

2007: Gilitka-kápolna újjáépítve, megújult környezetben.

A kápolna a múlt század végéig − meglehetősen viharvert, bozóttal benőtt állapotban ugyan −  fennmaradt, s a búcsújárás sem halt el egészen. Újjáélesztésének ügyét az ezredfordulón − szülei és a Gilitkára is ügyelő erdész nagyapja − iránti tisztelettől vezérelve, Csuhány Béla építészmérnök kezdeményezte. A tereprendezést is magába foglaló felújítási munka, az egri főegyházmegye megbízásából, Csuhány Béla irányításával, és nap mint nap helyszínelő közreműködésével, 2004-ben kezdődött. Pályázaton nyert pénzből és közadakozásból. 2006-2007-re az építményhez méltó környezetben újjáéledt a kápolna. S időközben − Gilitka zarándokhellyé válván − újjá éledtek azok a közösségek is, amelyek a kápolnát életben tartják. Ebben ugyancsak nagy része van, a kezdeményezőnek, aki amellett, hogy folyamatosan gondozza Gilitkát, közösségét is folyamatosan szervezi. Mérnökként, mesterember elődei szellemében.

Búcsú Gilitkán, 2012