Abban a városkában éltem mint kisfiú, melyről Jókai Mór legszebb regényeinek egyikét írta. Lőcsén olvastam „A lőcsei fehér asszony”-t, és láttam a város falán azt a kis ajtót, amelyen keresztül a szép Korponayné titkon a városba eresztette az ellenfelet, mert szerette az ellenséges generálist. Én Korponaynét magát is láttam, tudniillik festett képét ama kis ajtón, amint fehér hálóköntösben, festett, csalogató pillantással, és festett, hívó ujjával intve, éppen beledugná a festett kulcsot a valóságos kulcslyukba. Egy nagy, romantikus költemény színterén éltem kisfiú koromban. Talán ez lett a végzetem. Gyakran próbáltam festett kulcsokkal valóságos zárakat nyitni.

Balázs Béla