Havi képmelléklet

a Hortobágyon, a kócspusztai Nagyhalom felől nézve. 2010. augusztus 17.

„Az első perczben egy csodanagy tűzhalom tolakodik elő a sötét láthatárból, mely a másik perczben hegyesre csucsorodik, mint egy gúla. Majd ötszegletűvé torzúl a nap-ábra; s a másik perczben mint egy oldalt fekvő tojás tűnik elő; akkor alúlról összeszűkűl s tökéletes gomba alakját veszi föl; utóbb alúlról hegyes czitromot mímel, s legvégűl a felső részen szűkűl össze, mint egy római urna, s a változatok alatt semmi fénye nincsen; szabad szemmel lehet bele nézni. E tüneményt a hajnal délibábjának lehetne nevezni.” Feszty Árpád

„Az ég lassan kezdett sárgulni, majd halvány rózsaszín lett, s lassan egy vörös csík jelent meg az ég alján. Elkezdett gömbölyödni, aztán néhány perc múlva, teljes egészében fent volt a már a nap. De olyan furcsa volt abban a hideg, fénytelen vörös színében, mintha csak egy ügyetlen festő festette volna oda. Lassan aztán ez az élettelen vörös föld izzani kezd, mint a tűzben tartott vas. Sárgásszínűvé válik. Talán ilyenkor van a legszebb színe. Ahogy a lapos vizében megnézte magát az első ilyen valószínűtlenül narancssárga sugár, s ahogy a víz visszatükrözte játszi csillogással, azt nem lehet leírni." Bertók Gy. Balázs, kócsi kitelepített.