|
Ah, ez a régi huszártiszt! Mindig olyan pózban kell viselkednie, mintha színpadon állana, vagy valamely érzelgős regény lapjairól jönne elő! Több találkozása van a borbélyával, mint a szeretőjével. Nem szabad életuntnak lennie a hölgyek társaságában (akiknek kedvéért látszik teremtve lenni az egész huszárság), még akkor sem, ha a zápfogába boszorkány költözött. Össze kell pendítenie a sarkantyúját, ha a cigány a nótáját vonja: akkor is, ha az egész világot a fészkesfenébe kívánja. Mindig olyannak kell lennie, mint Lenszkynek az Anyeginből, Baradlay Richárdnak (Jókaiból), ideálnak még akkor is, ha már a melanozsénhez kell fordulni a bajusz-színe miatt és ábrándnak, amikor legjobban szeretné ebéd után |
kinyitni azokat a ruhájában rejtőző alattomos szerkezeteket, amelyek a derék karcsúsításához szükségesek. Neki kell megtalálni a félcipőt, amely a dáma lábáról a tánc hevében elrepült és ugyancsak neki kell megszöktetni a nekibolondult kisasszonyt, aki kútbaugrással fenyegetőzik. Az ő kötelessége két marokkal szórni a bankót (még ha nincs is a háta mögött az egész pápai határ, mint Esterházynak, vagy Baich Péternek a bácskai láncos-földek és Braganzának I-ső Ferenc József, akinek a nevét is viseli). A huszártisztnek kell a vendéglőben elfogyasztani azokat a különös nevű ételeket, amelyekről az öregapja sem hallott és ugyancsak az ő kötelessége az égő házakból kimenteni az öregasszonyokat. Neki kell a kardjára csapni, ha egy kereskedelmi utazó tervezgetései közben elbámészkodik a kávéházban és üres tekintete váratlanul azt az asztalt is éri, ahol hölgyek emelgetik kelyheiket katonák biztatására, és ugyancsak a huszártiszt erszényéből akar meggazdagodni minden fogadós a városban, az ő pénzén óhajtja magát önállósítani minden szegény pincér, az ő révén vél kalandhoz jutni az egykori kaszírosné, valamint a reménykedő vándorszínészné.... és a cigány, aki ebben az országban van leginkább ráutalva az emberek jókedvére vagy búfelejtetésére, ugyancsak a huszártiszt felé vágja zsebnyitogató kacsingatásait.
Nem volt könnyű dolog a régi Magyarországon huszártisztnek lenni, – még Esterházynak sem.
Krúdy Gyula |