Hortobágyi turizmus – arculatváltás küszöbén III.

Amellett és azzal együtt, hogy Hortobágy

az ember és a természet harmonikus együttélésének, a természet tájidegen beavatkozásokkal szembeni rezisztenciájának mintaterülete – vegyük már végre tudomásul, ami köztudott – a természet- és társadalom-átalakítás kísérleteinek térsége is. A társadalom- és művelődéstörténet páratlanul sokszínű ismeretanyagát prezentáló küzdelmi tér. A tájhasznosítás, az átrendezések, hamvukba holt és a tájban nyomot hagyott társadalmi és gazdasági kísérletek, katonailag tiltott zónák területe.

Ez a nyilvánvaló tény ugyanakkor egyszerűen és következetesen kívül esik a Hortobágy-imázs formálóinak és képviselőinek érdeklődési körén. Fel sem merül, hogy Hortobágy benépesüléseinek és elnéptelenedéseinek végletes hullámai, a hasznosítására vonatkozó, esetenként ma már meghökkentő koncepciók és brutális gyakorlatok (rabgazdaság, lőtér, természetátalakítás stb.) és azok következményei nemcsak a tájtörténet kutatóira tartoznak, hanem az élményt, szellemi kalandot kereső látogatók érdeklődését is felkelthetik. Hogy ennek a tájnak társadalma is volt és van, az legfeljebb, mint a pásztorhagyományok emlékét s abban a természettel harmóniában élő ember képét felidéző – többé-kevésbé átstilizált – etnográfiai érdekesség kerül felszínre.

Az persze felvetődhet, hogy mi keresnivalója lehet – lehet-e keresnivalója egyáltalán – a néprajzi vonatkozásokon túli tájtörténeti ismeretanyagnak a turisztikai attrakciók világában? Ez valóban kérdéses. Ugyanakkor a kérdés felvetését és megvitatását, a természetvédelmi-etnográfiai és a társadalomtörténeti szempontok együtthatását és bevonásukat a turisztikai kínálatba „alapból” elvetni, ahogyan ez a helyi irányítók körében szokásos, nem szerencsés beállítódás.

Azzal az előnnyel, hogy változatosabbá és ötletekben gazdagabbá tehetné azt a turisztikai élményvilágot, amelynek kínálata – mint láttuk – ugyancsak rászorulna a megújulásra. Az új ismeretterültekből építkező élménykínálat talán a megszokott természetvédelmi-néprajzi kínálat frissítését is elősegítené.

Ez a frissítés az ember és a természet harmonikus együttlétezésére épülő Hortobágy-imázs átértelmezését: a világörökség-titulus hallgatólagos módosítását feltételezné. Nem valószínű, hogy ez az arculat megőrződésének ellenőrzésére hivatott UNESCO-hatóságokat zavarná. Ehhez elég belegondolni abba, hogy 1999 óta a Hortobágyon történtek ismeretében mi minden zavarhatta volna őket. És abba is, hogy a világörökséggé nyilvánításért folyó küzdelem éveiben a nagyiváni rétek, a Kunkápolnai mocsarak és a Borzas-mihályhalmai puszták fölött cirkáló légvédelmi alakulatok zaja és elhullatott lövedékei sem bizonyultak zavaró tényezőnek.

Nagyobb akadály ennél a térség zártsága, az infrastruktúra sok helyen elavult, itt-ott nyomorúságos állapota, és a turizmus fellendítésében érdekelt, abban fantáziát látó, és involválódni kész szervezetek hiánya.

Folytatás: következő képmellékletünkben. Addig is és a továbbiakban is a jegyzetünkhöz – névvel vagy név nélkül – írt megjegyzéseket, tovább gondolásra késztető észrevételeket >> alapítványunk facebook oldalán szívesen fogadjuk.