|
megszoktuk, hogy kép és nyomtatott szöveg a közlés együtt ható – egymás hatását felfokozó – valósága. A művészet és a marketing terén egyaránt zseniális költő és szerkesztő: Kiss József talán erre érzett rá 120 évvel ezelőtt, amikor kiadója: Révai Ödön társaságában Nagybányára utazott, és ott a kolóniájukon alighogy berendezkedett festőket, Hollósy Simon kis csapatát szállására invitálta. A szó eredeti értelmében illusztrátorokat: sorait felfényesítő festőket keresett költeményei díszkiadásához. Réti István fél századdal későbbi emlékei szerint:
„Hollósy, Grünwald, Ferenczy, Thorma és én vállaltuk is a megbízást bizonyos számú illusztráció elkészítésére, bizonyos határidőre, eléggé kedvező anyagi feltételek mellett. Felmentünk még azon a délelőttön Kiss József hotelszobájába, ahol ő maga olvasta fel nekünk azokat a verseit, amelyeket leginkább óhajtott megillusztráltatni. Furcsa, különös matinée volt ez. Az öt szálas, fiatal férfi, mint valami fellebbviteli bíróság ötös tanácsa, némán hallgatta, szinte ridegen a »Hét« nagytekintélyű, de igen kistermetű szerkesztőjét, elkényeztetett poétáját annak az időnek. Csak néha emelte fel kezét egyik vagy másikunk hogy ezt a verset ő vállalja. Ez volt a tetszés, a siker jele, ez volt a taps. Kiss József pedig olvasott fáradhatatlanul vagy másfél órán át, azzal a különös, éles, vontatott, szinte megfélemlítő hangsúlyozással, ahogy csak ő tudta előadni költeményeit, s amelynek szuggesztív hatása alól nem tudtuk kivonni magunkat mi sem, bár később nem mindegyik verse tetszett olvasva úgy, mint a kis emberke vijjogó, diabolikus előadásában.”
Az 1882 nyarán tetőzött vérvád-hisztéria szorításában fogant verse olvasásakor Hollósy Simon emelte fel kezét. |
|
AZ ÁR ELLEN
Felhőgomoly az éj felett −
Virraszt-e isten oda fenn?
Ne kérdezd tőlem − nem tudom,
Eredj aludni, gyermekem!
Zord századokból éji rém
Jár szerte a föld kerekén,
Szemében máglyafény lobog,
Lehet, ide is bekopog...
− Eredj aludni, gyermekem!
Országról jár országra szét,
Miként a pestis — útja vész!
Meghal nyomán az irgalom
S elveszti ősjogát az ész.
Téboly dühöng fent és alant,
Megszáll boldog- boldogtalant,
S az emberből, kit elragad,
Csupán a puszta név marad...
− Eredj aludni, gyermekem!
Meg-megújul a régi vád:
Azt mondják, vért iszik apád,
S ha felnősz, akkor ott, a hol:
Majd te is, te is vért iszol!
Felhőgomoly az éj felett −
Virraszt-e isten odafenn?
Tagadnom: kín − elhinnem: vád,
Ó mindenképen súly nekem!
− Eredj aludni, gyermekem! |
Mi nem szeretjük e hazát,
Ránk olvassák oly könnyedén,
Madár fészkét, odvát a vad
Szeretheti − nem te, nem én!
A gályarabnak bélyege,
Mit hóhér homlokára süt,
Nem oly gyalázó, mint e vád,
Mely ólálkodik mindenütt...
− Eredj aludni, gyermekem.
Ha védekezel − ingerelsz,
Ha szótlan tűröd − gyávaság
Feljajdulsz: érzékenykedel
S a néma jaj is vall reád!
Egy törvényre dobog a szív,
Kering a vér, eszmél az agy,
Kivétel nincs − csak egy, csak egy
És e kivétel az te vagy ! ...
− Eredj aludni, gyermekem!
Ó hunyjatok le, hunyjatok,
Ti ragyogó, szép csillagok:
Kis fiam édes szemei! −
Minek ily éjben fényleni?
Ó hisz e fény is ellenem
Fordulhat egykor, úgy lehet,
Ha sírva megemlegeted
Végzetes örökségedet,
Én édes, drága gyermekem!
1882. június 23. |
